Ebben a fejezetben szeretnénk összefoglalni azokat az ismereteket, amelyek segíthetik Önt abban, hogy igényeinek és lehetõségeinek legjobban megfelelõ medence telepítésébe vágjon bele. Egy megfelelõen végiggondolt, kiválasztott és kivitelezett medence a garanciája, hogy hosszú éveken keresztül örömét lelje benne. Javasoljuk, hogy olvassa végig a teljes fejezetet, hiszen minden rész tartalmaz a használattal, fenntartással kapcsolatos hasznos információkat.

- Elsõsorban megfelelõ hely a kertben, vagy a házban. - Építési engedély
A jelenleg hatályos jogszabály a 12/1986. (XII.30) ÉVM sz. rendelet II. fejezetének 8.§-a sorolja fel az építési engedélyhez kötött munkákat. Eszerint az 5 köbméternél nagyobb ûrtartalmú fürdõ és más célú medence létesítésénél az építtetõnek építési engedélyt kell kérnie az ingatlan fekvése szerinti elsõfokú hatóságtól.
Az építési engedélynek általában tartalmaznia kell:
- 90 napnál nem régebbi hivatalos helyszínrajzot,
- tulajdonlap másolatát, illetve tulajdonosi nyilatkozatot,
- az építéssel érintett szomszédok nevét és címét,
- mûszaki engedélyezési tervet, tervezõi nyilatkozatot,
- közmûvek (víz, csatorna) elvi hozzájárulását,
- nyilvános használatú medencék esetében ÁNTSZ hozzájárulást.
Tapasztalataink szerint az engedélyt általában megadják, de célszerû a mûszaki osztállyal való elõzetes egyeztetés, mivel részletkérdésekben eltérõ lehet a megítélés (pl. a háztól, kerítéstõl való minimális távolság). Elõfordulhat a közmûvek elutasító álláspontja, azonban általában ilyenkor is található az engedélyezést lehetõvé tévõ megoldás. Fontos tudnivaló, hogy a medence által elfoglalt terület nem számít beépített területnek. - Nem utolsósorban pénz
Egy kicsit kevesebb, mint amennyi egy személyautó vásárlásához elegendõ. Ezzel még nem mondtunk túl sokat, de nem is mondhattunk, hiszen egy medence is lehet kiviteltõl függõen "Trabant" vagy "Mercedes", azzal az el nem hanyagolható különbséggel, hogy kellõen elõrelátó építtetõ, ha nem is "Trabant", de mondjuk "Lada" medencéjét néhány év alatt "Mercedes"-szé tudja fejleszteni. A medencére fordított összeg tehát tág határok között változhat.

A medence méretének meghatározása mindenképpen kompromisszumos döntést igényel, hiszen a medence méreteivel használati értéke is nõ, másrészrõl jelentõsen nõnek a kivitelezés és fenntartás költségei is. Azok, akik elsõsorban pancsolni kívánnak, nyugodtan megelégedhetnek 4-5 méter körüli medencemérettel és 1,2 méter körüli mélységgel. Azok viszont, akik úszni is akarnak 6-7 méternél kisebb medencét nem érdemes készíttetniük, illetve venniük. 10-12 méternél hosszabb medence a költségek jelentõs emelkedése miatt célszerûtlennek tûnik, hiszen a használati érték már alig nõ. A medence szélességi értéke általában a hoszzúság 1/2-ed része körüli érték, szerencsés, ha a 3,5 métert meghaladja. Gyakran tapasztaljuk a szükséges medencemélység téves megítélését. Nagyon sokakban él- nyilván a sportuszodák gyakorlatából - az a tudat, hogy egy úszómedencében a vízmélységnek legalább 2 méternek kell lennie. Lefelé terjeszkedni a medence mérettel általában még költségesebb, mint hosszirányban és cserébe legfeljebb a csukafejes-ugrás élményét kaphatja az építtetõ. Úszásra az 1,2 méter vízmélység már tökéletesen megfelelõ, 1,4 méter vízmélység pedig már a mélyvíz érzetét kelti, annak veszélye nélkül.

Természetesen a medencének nem kell feltétlenül téglalap alakúnak lennie, bár nem véletlen, hogy többnyire ilyenek készülnek. Az erõsen, vagy szeszélyesen ívelt oldalú medencék egyedi vízbevezetési megoldásokat követelnek, építészeti kivitelezésük nehezebb. Egyedi, a környezettel jobban harmonizáló, de drágább medence épülhet így, mint a szögletes változatban. A leggyakoribb medence formák:

Két alapvetõ eset lehetséges: a kerti, valamint a beltéri elhelyezés.
Sokan szeretnék a két megoldást valamilyen szinten ötvözni. Nekik azt javasoljuk, hogy csak nagyon jó építész, illetve kivitelezõ támogatásával válasszanak ilyen megoldást, elõre tisztázzák a szerkezet részleteit, legjobb, ha a kivitelezõtõl referenciát is kérnek.

Kerti medence
Elõnyei:
- általában nagyobb méretû medencét lehet építeni,
- az úszás, pancsolás a szabadban a legkellemesebb (ha jó az idõ!),
- medence kivitelezése olcsóbb,
- nincs szükség szellõztetõ, párátlanító rendszerekre,
- a víz fûtése esetleg elhagyható, vagy elhalasztható.
Amire ügyelni kell:
- a kert növényzetére: legjobb, ha a medence körül csak füves rész van, mivel a bokrokról, fákról lehulló levelek feleslegesen terhelik a tisztítórendszert, több elfoglaltságot okoznak a tulajdonosnak,
- jó, ha a medence minél szélvédettebb: hõveszteség kisebb, kellemesebb hõérzet, kevesebb szennyezõdést hord a medencébe a szél,
- medence kiemelése: ha a medence némiképp kiemelkedik környezetébõl nem válik a szélhordalékok, csapadékvizek gyüjtõhelyévé,
- a talajviszonyokra: medencét feltöltött talajon alapozni nem szabad,
- építési hatóság elõírásaira.

Beltéri medence
Elõnyei:
- bármikor használható,
- üzemeltetése kevesebb gonddal jár (környezeti hatások nem jelentõsek),
- téliesítésre nincs szükség.
Amire ügyelni kell:
- a medencetérben a levegõ hõmérséklete 2-3 fokkal haladja meg a medencevíz hõmérsékletét (kellemes közérzethez, illetve a kiszabaduló pára kezelhetõsége érdekében),
- medencetér fûtésének, párátlanításának gondos tervezésére, az épületrész, nyílászárók jó hõszigetelésére,
- célszerû a medencét szerkezetileg az épülettõl elválasztani,
- medence vízzáróságának fokozott követelménye (épület szerkezeti károsodásának elkerülése érdekében)

Az uszodavíz kezelésének legfontosabb alkotóelemei a víz szûrése, a víz megfelelõ intenzitású, és irányú áramoltatása a medence minden részén, illetve biológiai, kémiai kezelése. Az ezekhez szükséges berendezések, szerelvények beépítése a medencébe feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a medence vize hosszú idõn keresztül kristálytiszta legyen. Emellett fontolóra veendõ, hogy milyen gépészeti elem kerüljön még beépítésre, illetve hogyan lehet megteremteni a lehetõségét egy késõbbi komfortnövelésnek.
A víz medencébe történõ bevezetése, áramoltatása, elvezetése alapján kétféle alapvetõ rendszert különböztetünk meg: feszített víztükör és a fölözõvel ellátott süllyesztett víztükör.
Mindkét rendszer lényege, a víz fölözése, azaz a legfelsõ, egyértelmûen legszennyezettebb, vízréteg intenzív elvezetése a szûrõrendszerbe. Feszített víztükrû medencénél a medence teljes kerületén történik a vízelvétel, süllyesztett víztükör esetén a fölõzõben kb. 15-50 cm szélességben.
Süllyesztett víztükör Elõnyei:
- szokásos magánmedence méreteknél vízkezelés szempontjából egyenértékû a feszített víztükrû rendszerrel,
- kivitelezés egyszerûbb, olcsóbb,
- medenceszerkezet kisebb helyigényû, és nincs szükség járulékos építészeti objektumra (kiegyenlítõ tároló),
- a vízforgató rendszer mûködése járulékos zajoktól (víz csörgedezése) mentes,
- vegyszerkipárolgás mértéke alacsonyabb.
Feszített víztükör Elõnyei:
- medence mélysége teljes egészében kihasználható (nincs a vízfelszín felett 10-15 cm perem),
- nincs vízkõ-, illetve zsíros szennyezõdés lerakódás a vízvonal magasságában,
- esztétikai szempontból általában kedvezõbb a megítélése.

Vegyszeres kezelés nélkül a medencék vize néhány héten belül bezöldül, használhatatlanná válik, ezért a ma elterjedt technológiák mellett a vegyszerezés mindenképpen szükséges része a vízkezelésnek.

A vegyszerezés feladatai:

- fertõtlenítés - algamentesítés - pH beállítás - teleltetés

A fertõtlenítés feladata a vízben egészségügyi kockázatot jelentõ vírusok, baktériumok, gombák elpusztítása. A fertõtlenítõ hatást szokásosan oxidációs hatású vegyszerekkel (klór, bróm, jód, káliumpermanganát, aktív oxigén, ózon), vagy egyéb eljárással, (pl: ezüstözés, UV besugárzás, sósvizes fertõtlenítés). A legelterjedtebb - sokak által kritizált - eljárás a klóros fertõtlenítés.
Több fajta, egymástól kisebb-nagyobb mértékben eltérõ hatású klórféleséget használnak fertõtlenítésre (nátriumhipoklorit (háztartási hipo), kálciumhipoklorit, szerves klórkészítmények, klórgáz, klórdioxid). Magánmedencék esetében a a leggyakrabban alkalmazott szerek a szerves klórkészítmények. Elõnyük az igen magas 55-90% klórtartalom, stabilitás mind tároláskor, mind vízben oldva, az adagolásuk a víz pH értékét nem befolyásolja. További elõnyük, hogy létezik a gyorsan oldódó klórkészítmények mellett olyan változat is amely lassan, 3-10 nap alatt oldódik, folyamatos klórozást biztosítva ezzel a medencében. A klóros fertõtlenítõszerek precíz adagolásával, a pH érték kedvezõ szinten tartásával a sokat bírált klórszag és egyéb mellékhatások elkerülhetõk. A bróm és a jód kémiailag a klórral rokon vegyületek, szintén alkalmasak fertõtlenítésre. Elõnyük, hogy nem keletkeznek kötött klórformákhoz hasonló kellemetlen mellékhatású vegyületek. Hátrányuk, hogy fertõtlenítõ képességük jóval korlátozottabb, áruk viszont magasabb. Az aktív oxigén tartalmú szereket a klóros fertõtlenítõs hátrányainak kiküszöbölésére fejlesztették ki. Elõnyük, hogy nincs "klórszag", a bõrt, szemet a kezelt víz nem irritálja, nem keletkeznek kellemetlen mellékhatású vegyületek. Hátrányuk, hogy drágábbak a klórtartalmú szerekhez képest, esetenként - fõleg nagy terhelés esetén - szükséges lehet lökésszerû klórozás is. Az ózonos vízkezelés a nagyon erõs hatású elemi oxigén közvetlen bevitelén alapul. Elõnye, hogy igen hatékony, kellemetlen mellékhatás nélkül. Hátránya, hogy az ózon igen bomlékony, ezért a medencevíz biztonsági fertõtlenítõszer-szintje nem tartható, klórral kell kombinálni, illetve az ózont csak a helyszínen lehet elõállítani ózongenerátorral. Az UV sugaras fertõtlenítés lényege, hogy a kezelendõ vizet átlátszó csõszakaszon világítják át. Fertõtlenítõ hatás csak a megvilágított szakaszon érvényesül, a biztonsági fertõtlenítõszer-szint kombinált klóradagolással érhetõ el. Az ezüstözés során nincs oxidáció, a mikroorganizmusok elpusztítása lassan - igaz biztosan - megy végbe. Alkalmazásuk az utóbbi években ezüst-réz ionos fertõtlenítõ berendezések révén egyre elterjedtebb. Elõnyük, hogy alkalmazásukkal a klóros fertõtlenítõk használata jelentõsen mérsékelhetõ, egy fertõtlenítõbetét hosszú ideig (3-6 hónap) használható, karbantartás nélkül. A sósvizes fertõtlenítés még a klórozási eljárásokhoz tartozik, de annak kellemetlen mellékhatásai nélkül. Az eljárás lényege, hogy a medence vizében az úszó számára alig érzékelhetõ mennyiségben konyhasót kell feloldani. A vízforgató rendszerbe beépített speciális készülék elektrolízis révén pontosan beállított mennyiségû klórt termel a medence sós vizébõl. Hátránya, hogy lényegesen több pH-csökkentõ szer adagolása szükséges, tartósan növeli a víz Na-ion tartalmát.

Algaölés A fertõtlenítés mellet a vegyszeres vízkezelés másik kiemelt feladata az algaölés. Az algaspórák a széllel vagy esõvel kerülnek a vízbe, emiatt elsõsorban kerti medencéknél elkerülhetetlen az algásodási hajlam. Az algásodást az állandó fertõtlenítõszer-szint késlelteti, de megakadályozni nem tudja, ezért algamentesítõszer rendszeres adagolása feltétlenül szükséges.

pH beállítás A víz pH-értéke a víz savasságát-lúgosságát mutatja. A semleges pH-érték 7,0. A természetes vizek pH-értéke enyhén lúgos (7,2-7,4). Az ivóvízre megengedett pH tartomány (6,8-8,5). A medencevízre javasolt pH érték 7,2-7,6. Ennek okai, hogy minden vízkezelõszer 7,2-7,6 tartományban fejti ki optimális hatását, 7,8 pH-érték felett kellemetlen hatású vegyületek keletkeznek, megnõ a vízkõkiválási hajlam, illetve a magasabb és alacsonyabb pH, irritálja a fürdõzõk bõrét. A pH érték csökkentése pH-Minus, a növelése pH-Plus nevû szerekkel érhetõ el.

Teleltetés A teleltetés vegyszerigénye abból fakad, hogy a legtöbb fóliás és mûanyag medence gyártója elõírja, hogy a medencét vízzel feltöltve kell átteleltetni. A medencében hónapokig álló vízbõl kiváló vízkõ azonban tavasszal nehezen távolítható el. A téliesítõ vegyszerek csökkentik a vízkõkiválási hajlamot, algagátló hatóanyaguk révén megakadályozzák a letakart medencében az algák szaporodását, megkönnyítve ezzel a tavaszi takarítást.

A medence a fentiekben tárgyalt szükséges berendezések, és anyagokon felül sok látványos, és kényelmi elemmel is felszerelhetõ:
Vízalatti világítás Általában a medence oldalfalába vannak beépítve a reflektorok, amelyek teljesítménye 50-300W, 12 V feszültségszinten. Egy 300W-os lámpa kb. 4x4 m-es vízfelület erõteljes bevilágítására képes. A lámpák számát ennek alapján célszerû meghatározni.





Ellenáramoltató berendezés Annak érdekében, hogy a szokásos méretû magánmedencék úszás szempontjából jobban kihasználhatók legyenek, ajánlhatók az ellenáramoltató berendezések. Mûködésük lényege, hogy erõs meghatározott irányú vízáramlást keltenek a medencében, amely leginkább a folyók sodrásához hasonlít, az úszó szembe úszva a sodrással, gyakorlatilag egyhelyben tempózva jut a folyamatos úszás élményéhez. Beépítésüket tekintve léteznek utólag szerelhetõ ún. belógatós berendezések, vagy a medence létesítésekor a medence falába építhetõ típusok.

Vízfûtés A medencevíz fûtési lehetõségének kiépítésére feltétlenül gondoljanak azok, akik:
- beltéri medencét építenek,
- 30 C feletti vízhõmérsékletet szeretnének,
- 3-6 napon felmelegedési idõt csökkenteni szeretnék,
- az átmeneti lehûlések, borongós napszakok vízhõfok-csökkentõ hatását szeretnék kompenzálni,
- fürdési szezont meg szeretnék nyújtani.
A vízfûtés kiépítésével a medence kihasználhatósága jelentõs mértékben (akár 100-200%-kal) megnõ, a medence létesítési költségének mindössze 10-20%-kos növekedése mellett, tehát a medence fûtése célszerûnek látszik, kérdéses viszont hogy milyen berendezésfajtákat alkalmazzunk. Az egyes berendezésfajtáknak eltérõek az alkalmazási feltételeik, az általuk elérhetõ felfûtési gyorsaság, a felhasznált energia ára, a bekerülés költsége. A szóba jöhetõ berendezésfajták:
- Elektromos fûtõk.
Az elektromos fûtõk legfõbb elõnye, alacsony bekerülési költsége, illetve az, hogy telepítésének feltételei a legtöbb helyen rendelkezésre állnak. Hátránya, hogy egységnyi hõmennyiség elõállításának a költsége a szóba jöhetõ megoldások közül a legmagasabb, és a fûtõteljesítmény erõsen korlátozott. Alkalmazása elsõsorban kültéri medencék esetében javasolt, abban az esetben, ha: - nincs kazán,
- a kazántól a fûtõvíz-vezeték kiépítése a medencegépházhoz bonyolult, költséges,
- a medence használata rövid idõszakra esik (pl. nyaralókban),
- a medence mérete nem túl nagy (40-45 m3-nél kisebb)
- Kazánhoz csatlakozó hõcserélõk. A hõcserélõs fûtés telepítése minden méretû és típusú medencéhez javasolható. Elõnye, hogy a rendelkezésre álló fûtõteljesítmény többszöröse lehet az egyéb megoldásoknak, üzemeltetése viszonylag olcsó, üzembiztos. Hátránya, hogy telepítése mûszakilag bonyolultabb, költségesebb, azonban az üzemeltetés költségkülönbözete miatt ez rövidlátó érv.
- Napenergiát hasznosító berendezések. A napenergia hasznosítására többféle megoldás létezik. Általánosságban elmondható, hogy a medence fûtése céljából legalább a medence alapterületének felét meghaladó hõelnyelõ felület szükséges ahhoz, hogy hatékonyan tudjuk fûteni a medencét. A legegyszerûbb megoldás a közvetlen hõátadású, üvegezetlen, fekete, mûanyagcsöves rendszer, ahol a medencevíz átáramlik a kollektortesten, miközben felmelegszik. A medencevizet háromféleképpen keringtethetjük a kollektoron keresztül: - a szûrõ-forgató szivattyúval, szelepeket közbeiktatva a szükséges részáram beállítására,
- a kollektor felé menõ részáramba épített nyomásfokozó szivattyúval,
- a szûrõ-forgatótól független cirkulációs kör kiépítésével, szivattyúval. A legfõbb problémák ezen rendszerek esetében: - a kollektorban a víz túlmelegedhet, a forró víz a szûrõ-forgató mûanyag vezetékeibe jutva, károsíthatja azokat, a vízbefúvó elemeknél a fürdõzõk is forrázás veszélyének vannak kitéve,
- magasra telepített kollektorok esetén a szûrõ-forgató rendszert nagyobb nyomás terheli,
- a fûtõteljesítmény akkor jelentkezik, amikor kevésbé van rá szükség (nyáron, napsütésben). A medencevíz, és a napkollektoron áramló folyadék szétválasztásával lehet a rendszert biztonságosabbá és szabályozhatóbbá tenni. Ilyenkor hõcserélõ közbeiktatása szükséges, így a kollektoron áramló felforrósodott folyadék a hõcserélõben adja át a hõt a medence vizének. A primer oldalon fellépõ magas hõmérséklet és nyomás értékek miatt ez a megoldás gondos tervezést, anyagkiválasztást követel.

Medence fedések A medencék lefedésének igénye két alapvetõ szemponton alapul. Az egyik a medence párolgásának, hõveszteségének csökkentése, illetve a szennyezõdések, állatok, esetleg kisgyerekek távoltartása a medence vizétõl.
A legáltalánosabb lefedés típusok az alábbiak:

- Buborékfólia A víz felszínen úszva kell a takarót elhelyezni. Elõnye, hogy a lefedett medence párolgása gyakorlatilag megszûnik, a hõveszteség is jelentõsen, kb 40-60%-kal csökken. A takaró könnyebb kezelhetõsége érdekében - amennyiben a medence alakja is lehetõvé teszi - célszerû csörlõszerkezettel kiegészítve telepíteni. A takaró felületére jutó szennyezõdések a takaró pereménél a szél által, vagy csörlõzéskor a takaró végénél könnyen a vízbe jutnak, tehát a szennyezõdésekkel szemben nem hatékony ez a megoldás. Mechanikai terhelésre lesüllyed, tehát állatok és gyermekek megóvása szempontjából inkább hátrányos mint elõnyös a telepítése.
- Úszó redõny A takaró a vízfelületén úszik, hasonlóan a buborékfóliához, a párolgást minimálisra csökkenti, a hõveszteségeket a buborékfóliánál is nagyobb mértékben csökkenti. Létezik olyan kivitele, amely teherbíró, tehát a gyermekeket, állatokat is védhetjük alkalmazásával. Legfõbb hátránya borsos ára, illetve utólagos telepítése - fõleg egyedi medenceformáknál igen körülményes lehet. A szennyezõdésekkel szemben gyakorlatilag nem véd.
- Takaróponyva A medence méreténél minden irányban kb. 0,7-1,0 m-rel nagyobb takaró, amelyre a medencén kívül súlyokat kell elhelyezni, így akadályozva meg azt, hogy a takarót a szél elfújja. A medence téli letakarására használjuk. A ráhelyezés és elbontás meglehetõsen idõigényes, több emberes feladat, ezért a nyári gyakori mozgatás sok problémát okozna. Mechanika terhelése nem javasolt.
- Kifeszített ponyva A takaróponyva a medence körül lefúrt dûbelekhez rugós hevederekkel van rögzítve. A takaró a medence felett kifeszül. Szintén téli medence takarásra használatos, teherbíró, véd a szennyezõdésektõl.

Automatikus mûködésû berendezések A medencék karbantartásához tartozó mûveletek részben vagy egészben automata berendezésekre bízhatók. Tudni kell azonban, hogy az automata berendezések alkalmazása nem jelenti azt, hogy nem kell a medence karbantartásával foglalkozni, csupán a ráfordított idõt csökkenti, illetve az emberi feledékenységet, pontatlanságot küszöböli ki.

- Automata kezelõszelep A szûrõ-forgató berendezés visszaöblítése motoros kezelõszelep beépítésével lehetséges. A szûrõöblítések gyakorisága és idõtartama programozható a készülékbe. A beállított idõpontokban a rendszer a szûrõöblítés-elõszûrés-szûrés funkciókat önmûködõen végrehajtja.

- Automata porszívó A medencében leülepedett szennyezõdések eltávolítása (porszívózása) a legidõigényesebb karbantartási feladat. Önjáró porszívóberendezések alkalmazásával mentesülhetünk e mûvelet elvégzése alól. Egyszerûbb kivitelû berendezések a szûrõ-forgató szivattyú szívóhatása révén mozognak és szívják fel a szennyezõdést, a bonyolultabb berendezések beépített szivattyúval, és járó mechanizmussal vannak felszerelve.

- Vegyszeradagoló berendezések A medence jó vízminõségének megõrzése érdekében többféle vegyszer egyidejû alkalmazása szükséges. A vegyszeradagoló berendezések mérõcelláin átáramló víz vegyszerszintje alapján vegyszeradagoló szivattyúk adagolják a medence vizébe a szükséges mennyiségû vegyszeroldatokat. 

- Páramentesítõ berendezések Beltéri medencék esetében számolni kell a medencevíz párolgásából adódó problémákkal. Lakóterekben normál öltözetû ember számára az 50-55% közötti páratartalom az ideális, meztelen test esetében valamivel több, 60-70%. Az emelkedõ páratartalomra az épületszerkezet is érzékenyen reagál. Az elsõ maradandó jelenségként a penészesedés jelentkezik. Ennél súlyosabb károsodás, hogy a magas páratartalom hatására víz és vele együtt oxigén diffundál az épületszerkezetekbe, s ott korrodálja az acél elemeket. 80% feletti páratartalom esetén 6-10 éven belül tönkremehet az épület! A páratartalom korlátozására hivatottak a páramentesítõ berendezések. Ezen berendezések mûködésüket tekintve leginkább a klímaberendezésekhez hasonlíthatók, azzal a különbséggel, hogy a klímák kül- és beltéri egysége a páramentesítõk esetében együtt kerül beépítésre. A páramentesítõben a beszívott nedves levegõ fagypont közelébe hûl, a benne rejlõ pára vízcseppek formájában kicsapódik, majd a párakicsapódás során felszabaduló hõmennyiség a lehûtött száraz levegõt felfûti. Így a gépbõl távozó levegõ száraz, a beszívott levegõnél 5-10 C -kal melegebb. A készülék a medence hûlésének kb. 80%-át képviselõ pára hõtartalmának mintegy 80%-át hasznosítja a medencetér légfûtésére. Lényeges szempont, hogy megakadályozzuk a medencetér viszonylag meleg és párás levegõjének átjutását más helyiségekbe. Erre a célra szabadba fúvó szívóventillátor beépítése javasolt a medencetérbe.